Advent III. hete - öröm
Advent harmadik vasárnapján az öröm gyertyáját gyújtjuk meg. Közel van már a Megváltó, hirdeti a harmadik gyertyaláng. De, hogy mit is jelent hallgatóinknak az öröm szimbóluma az adventben, arról Fudella Odett, Pintér Balázs és Vörös Matyi gondolatait olvashatjátok.
Odett: Az életet gyakran az érzelmek spektruma jellemzi, amelyek között az örömnek van az egyik legfontosabb helye. Ez a mély érzés nem csak a személyes élményeket gazdagítja, hanem a másokkal való kapcsolatunkat is befolyásolja. Próbáljuk meg elképzelni az életet öröm nélkül: szinte lehetetlen.
Az öröm jelenléte a hétköznapi pillanatokat dédelgetett emlékekké változtatja. Az öröm az emberi tapasztalat kulcsfontosságú eleme, mélyen befolyásolja az érzelmi jólétet és az interperszonális kapcsolatokat.
Amikor olyan tevékenységeket folytatunk, amelyek örömet okoznak, az nem csak a saját boldogságunkat növeli, de hatással van a körülöttünk lévő személyekre is. Valamint az örömteli hajlam segít a nehézségek leküzdésében is, hiszen energiával tölt el, tehát mindenféleképpen megéri boldognak lenni és örülni (;
"Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök."
Balázs: Mi is az az öröm?
A biológia, mint kémiai folyamatok lezajlását írná le, ahol az egyszerű
hormonok behatást gyakorolnak az agyra, ami emiatt azt érzi, hogy "örül",
vagyis inkább azt, hogy ami lezajlik benne az most éppen egy kellemes érzés.
A filozófiában az öröm mindenkinek más. Egyeseknek az öröm a társadalmi kényszerektől való szabadulás, amiben felfedezik önmagukat, másoknak pont, hogy a társadalom által meghagyott keretek okozta biztonság érzése. Egy kisgyereknek öröm az apjával lenni, a családban időt tölteni, játszani és a barátaival lenni. Egy szülőnek öröm a gyerekével lenni, egy papnak öröm lehet a híveivel találkozni.
Van azonban egy mélyebb öröm. Isten öröme, amit csak az tapasztalhat meg, aki képes önmagát teljesen átszabni az Úr tervei iránt.
Ez az öröm túllépi a biológia, a filozófia, a racionalitás és a világiasság határait. Ez az öröm az a többlet, amit Krisztus hozott el a világba és csakis benne és vele fogjuk megtalálni. Érdemes elgondolkodni, hogy az életünkben a pillanatnyi örömök fontosabbak-e vagy képes vagyok magamat átírni és az Isten öröméből részesedni!
Matyi: Az öröm vasárnapja. Ünnep. Karácsony. Emlékezés. Az öröm vasárnapja, mert közel van az Úr és biztosan eljön. A karácsony ünnepe pontosan erről szól: emlékezünk arra, hogy a második isteni személy, az Ige emberré lett Jézus Krisztusban. Ez az ünnep igazából nem csak emlékezés, hanem évről évre valóságosan megtörténik az Ige születése. Ez azt jelenti, hogy a karácsony liturgikus ünnep, tehát nem csak egy világi ünnep, amiben megemlékezünk az elesett hősökről, akik kivívták nekünk a szabadságot, és ezért hála ébred a szívünkben irántuk. Vagy nemzeti hősök és híres emberek, akik példaként állnak előttünk és elgondolkodván az életükről felébred bennünk a vágy, hogy mi is hasonló dolgokat cselekedjünk. A liturgikus ünnep azt jelenti, hogy abban az órában és azon a helyen valóságosan találkozunk Istennel, és Isten az adott liturgikus ünnepnek megfelelően ajándékot ad nekünk ebben a találkozásban. Igazából önmagát ajándékozza, csak más-más formában. Pontosabban nem a forma más, hanem az ünnepi keret.
De miként születik meg bennünk az Ige? Úgy, hogy az Atya elküldi hozzánk a Lelkét. Mint ahogyan annak idején Szűz Máriához is elküldte. A küldés azonban nem azt jelenti, hogy oda érkezik, ahol nem volt, hanem azt jelenti, hogy jelenvalóvá teszi önmagát ott, ahol mindig is jelen volt. Mert a Lélek mindenütt ott van. A mi lelkünkben is.
A Szentháromság maga képesít arra a Lelken keresztül, hogy szeretni tudjak és jól tudjak szeretni. A Szentháromság maga képesít arra az Igén keresztül, hogy helyesen tudjak szeretni és helyesen ismerjem meg a Szentháromságot és meglássam az Igében az Atyát. Erről szól a karácsony ünnepe, a Szentháromság így adja önmagát.
Nem, mintha máskor nem adná önmagát. Bármikor oda ajándékozza önmagát és bármikor elküldi a Lelket, hogy megszülessen az én lelkemben az Ige, főként, ha ezt kérem is tőle. De a karácsony ünnepe sajátságosan erről szól: megünnepeljük, hogy az Ige emberré lett Jézus Krisztusban és megünnepeljük, hogy jelenvalóvá válik szívünkben, ha mi ezt elfogadjuk Istentől