Első lépések a hittudomány útján

Élménybeszámoló egy elsőéves hallgatónktól - Zammat Menal Maria tanúságtétele

"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek." (János 15,16)

Amikor eljött az egyetemválasztás ideje, bennem már nem volt kétség, merre szeretnék továbbindulni. Teljes meggyőződéssel írtam első helyre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán a katolikus teológia szakot.

Ezt a döntést azonban nem mindenki értette meg körülöttem. Voltak, akik meglepődtek, mások pedig megkérdőjelezték, biztosan ebbe az irányba akarok-e menni. Bevallom, néha elgondolkodtam a szavaikon, még úgy is, hogy ez a döntés már régóta élt bennem.

Végül azonban nem engedtem a kételyeknek. Ma, lassan egy hónapja tanulok ebben a közegben, és napról napra megerősödik bennem, hogy jól döntöttem. A légkör hihetetlenül családias, és az első napon minden félelmem - vajon lesz-e kivel beszélgetnem, találok-e barátokat - pillanatok alatt elszállt. Idén szeptemberben 22-en kezdték el a szemináriumot; közülük 9 első éves kispap, de civil hallgatóból sincs hiány az évfolyamunkban.

A Hittudományi Kar teljesen más, mint ahogy az emberek általában az egyetemi életről mesélnek. Itt valóban érezhető Isten jelenléte és szeretete: az emberek tekintetében, a gesztusokban, abban, ahogyan egymáshoz fordulunk. Hálás vagyok, hogy részese lehetek valami ennyire szépnek és formálónak.

Istenben egyek vagyunk. Azt tanácsolom mindenkinek, aki pályaválasztás előtt áll és szereti az Urat: ne féljen igent mondani erre a szolgálatra. Ne hagyd, hogy a félelem vagy mások véleménye visszatartson, merj abba az irányba lépni, ahová Isten hív.

Búcsúzóul hadd zárjam az Evangélium szavaival:
"Ahol ketten vagy hárman az én nevemben összegyűlnek, ott vagyok közöttük." (Máté 18,20) — és tényleg itt van velünk mindennap.