Erasmusra menjek?- egy katolikus teológus hallgató szemével

Bittner Dóri, ötödéves nappali munkarendű katolikus teológus hallgató a Pázmány Hittudományi Karán. A 2023/24-es őszi félévben nagy élményben volt része, ugyanis elnyerve az Erasmus pályázatot külföldön tanulhatott fél évet. De hogy jutott el idáig?

Mikor megkértem Dórit, hogy mesélne-e számunkra a tapasztalatairól, a tőle megszokott széles mosollyal és lelkes, csillogó szemekkel rögtön igent mondott. Az alábbi interjúban igyekszünk segíteni meghozni a döntést azok számára, akik gondolkodnak ezen!


Andris: Szia Dóri! Hogyan jött az ötlet, mi motivált arra, hogy jelentkezzél? Azért ez nem egy kis vállalás...

Dóri: Szia! Igen... Valami változásra vágytam, ki akartam kicsit szakadni a saját megszokott életritmusomból és kipróbálni egy idegen környezetet, hogy ott hogyan tudok helytállni. És mivel csak angolul tudok igazán magabiztosan, ezért olyan helyet kerestem, ahol van angol nyelvű képzés. Érdekelt, az is, hogy hogyan folyik kint nyugaton a teológia oktatás…

A: És nehéz volt az Erasmusra való jelentkezési követelmény, mikre kellett igazán odafigyelni az adminisztrációs munkánál?

D: Igazából az Erasmus követelményét nem mondanám nehéznek, mert az nagyon egyszerű, hogy úgy mondjam elronthatatlan: van egy online felület, ahol minden teendő sorrendben fel van tüntetve, hogy az adatokat, igazolásokat, önéletrajzot és motivációs levele(ke)t mikor és hogyan kell feltöltened. Feltöltés után ezeket ellenőrzi a rendszer és elfogadja és utána továbbenged a következő lépésre; itt tehát nem igazán tudsz kihagyni semmit!

Ez szerintem egy nagyon jó és átlátható rendszer.

Azt eldönteni pedig, hogy hova jelentkezz, még egyszerűbb!  A két legfontosabb kérdés szerintem, hogy "Hol van ugyanaz vagy hasonló képzés, mint amit itthon is végzek?" és "Milyen nyelven folyik az oktatás?" Ha ez a kettő ki van pipálva és még mindig van választási lehetőséged, akkor a szíved dönt, hogy hova szeretnél szívesebben menni…

Ahol a nehézség és az esetleges megbánás jöhet (haha) az a hihetetlen mennyiségű papírmunka, idő és utánajárás, ami a kiutazásig még lezajlik… Az én esetemben például az ügyet intéző titkárságnak nagyon kevés információja volt az iskoláról, ahova megyek, és nem is volt igazán aktív kommunikáció a két intézmény között, így az információk lassan és nehézkesen terjedtek. Valamint, sok adat, dokumentum nem is jutott el a fogadó egyetemhez elektronikusan, ezért mindent újra, papír alapon is el kellett végezni…

Mivel még életemben soha nem vettem részt ilyen jellegű programban, természetesen sok bizonytalanság és kérdés volt bennem, melyekre sajnos kevés esetben kaptam kielégítő választ. Sőt, sokszor még annyit sem, hogy hol tudnám magamtól megtalálni rá a választ. Itt tényleg nagyon magadra vagy utalva, úgy érzem -ami nem feltétlen baj! A program kezdetén rendszeresen megtapasztaltam azt az érzést, hogy ha én nem állok ki magamért, akkor senki nem fog helyettem… Ami persze egy teljesen természetes érzés, és jól felkészít a való életre, (haha)... Viszont, nagyon le is lomboz az elején, és a kedved is elmegy az egésztől. Ezt az időszakot meg kell küzdeni!

Tehát, röviden összefoglalva ezekre figyeljen az ember:

• határidők!
• milyen tantárgyakat tudok majd a jövőben elfogadtatni?
• Erasmus alatt aktívnak kell maradnia az itthoni félévnek is, tehát az itthoni ügyeket is intézni kell a kintiekkel párhuzamosan: kell mindenféle felmentés, meg kérvény (pl. óralátogatás alóli felmentés stb.)
• megkapom -e valóban azokat a támogatásokat, amik kijárnak nekem (utazási kedvezmény, speciális étkezési kedvezmény stb.)
• hol fogok lakni?! ← ez a legnehezebb és legtöbb időt igénylő rész!
• kint tartózkodásom alatt milyen engedélyek, biztosítások és igazolások kellenek, hogy az országban lakhassak és tanulhassak (kinti diákigazolvány, szerződés stb.)

A: És te mindezeket mérlegelve végül mi melelt tetted le a voksod? Mennyi időre mentél?

D: Belgiumban voltam, azon belül Leuvenben. A KU Leuvenen tanultam egy szemesztert, az őszi félévre mentem. Azt mondják, hogy érdemes az őszire menni, mert akkor, ha megtetszik, még van lehetőséged hosszabbítani a következő félévre is! Viszont az idő, amit kint töltöttem, az hosszabb volt, mert nagyon nehezen találtam szállást magamnak- így hamarabb mentem ki, hogy ott helyben tudjak keresni – ezzel együtt én 5 hónapot és 20 napot voltam kint.

A: Miért oda, milyen lehetőségeket vártál?

D: Akkor nem volt igazán más lehetőségem, mert az, hogy csak angolul tudok magabiztosan számomra korlátozta a választást: szívesen mentem volna például Spanyolországba, de egy nyár alatt nem tudtam volna megtanulni olyan szinten spanyolul, hogy értsem az egyetemi órákat. Van, akit azonban ez nem zavar és simán bevállalná így is, úgyhogy ez még nem feltétlen akadály, sőt

lehet kihívásnak is, intenzív nyelvtanulásnak felfogni!

A legnagyobb lehetőség ebben az szerintem, hogy támogatják, hogy egy idegen országot, idegen embereket, szokásokat, nyelvet megismerj egy viszonylag védett, biztonságos közegben. És még tanulhatsz is mellette egy ottani egyetemen, ahol lehetőség szerint betekintést nyersz az ottani diákéletbe és a tudásodat tágíthatod a neked tetsző témában! Kiszélesíti a világnézetedet és formálja a gondolkodásmódodat!

A: Milyen volt ott- ahogy mondtad- kiszakadni és másik kultúrába megérkezni?

D: Nagyon jó! Mivel olyan helyre mentem, ahol sokan beszéltek angolul ezért szinte mindenhol sikerült megértetni magam angolul is, de az is jó volt, hogy folyamatosan hallottam egy idegen nyelvet is magam körül, amit izgalmas volt megpróbálni megérteni, tanulni egy pár szót az ő nyelvükön… Persze abba, hogy az anyanyelvemen nem tudok beszélni, mert senki nem értené, nehéz volt beleszokni – sokszor csak ösztönből is jönnek kötőszavak, reakciók, főleg mikor fáradt az ember…

A kultúra nekem azért annyira nem volt más, mivel európai országba mentem. Nem éltem át akkora "kultúrsokkot"- inkább én találtam érdekesnek azt, amikor afrikai, amerikai vagy ázsiai emberekkel beszélgettem és ők elmesélték a saját "kultúrsokk" élményeiket. De persze én is fedeztem fel ilyen hétköznapibb dolgokban gondolkodásbeli különbséget, hozzáálásban vagy a teológia oktatás területén… Például, a belgáknál nem nagyon szokás bármit is ingyen adni (hahaha). Mesélték ottani barátok, hogy házibuliban általában ki kell fizetni az italokat, nasikat, a vendégségben nem szokás sem hozni ajándékot, sem pedig kínálni valamivel...

A teológia oktatás területén pedig általános tapasztalatom volt a bizonytalanság… Sokszor annyit vitatkoztunk, és annyira kritikusan vizsgáltunk mindent, hogy egy-egy óráról több kérdéssel jöttem ki, mint ahogyan beültem. Ez természetesen egy oldalról hasznos lehet, de úgy érzem, hogy túlzás is és nem ad egy biztos alapot abban, hogy megértsük mi az Egyház álláspontja, és miért az. Inkább abba az irányba mutat, hogy az Egyház minden megnyilatkozásában kételkedjünk…

De amúgy, minden nehézséggel együtt nagyon jó élmény volt. Sokat tanultam és fejlődtem az élet számos területén, még ezekből a meglepő tapasztalatokból is! És amúgy Belgium gyönyörű! Brüsszel óvárosa, Leuven, Antwerpen, Gent, Brugge kis ékszerdobozok, nagyon ajánlom mindenkinek!

A: Hogy nézett ki egy napod?

D: Jajj, hát mindig máshogy… Általában egyszerűen.

Amikor valahol nem nyaralsz, hanem ott élsz huzamosabb ideig és ezalatt tanulsz vagy dolgozol, akkor a kinti élet is ugyanolyan szürke tud lenni és monoton, mint az itthoni... Nem abban változik meg az életem, hogy máshogy élem a napjaimat, hanem pont abban, hogy ami itthon kézenfekvő és egyszerű, azt kint mind egyedül magamnak fedezem fel, teremtem meg és találom ki –

egy tabula rasa, amire én teremtem meg szinte ugyanazt a hétköznapiságot mint otthon, és pont attól lesz különleges, hogy rájövök, hogy amibe otthon már beleuntam és amit megszoktam, az igazából nem alapvető, nem egyértelmű, hogy az nekem jár, hanem minden ajándék és örömforrás tud lenni…

Szóval igazából ezt igyekeztem megélni elsősorban. A változás inkább nem egy napomban volt, hanem a heteimben, hónapjaimban. Természetesen, kihasználtam, hogy külföldön vagyok és azt is hogy diák vagyok: sokat utaztam, várost néztem, szórakoztam, a legtöbb nevezetességet végigjártam, kipróbáltam olyan boltokat, amikben még nem jártam, ételeket, amiket még nem ettem… ilyenek.

A: Milyen volt az egyetem és mellette az élet? Lettek e barátaid?

D: Nagyon érdekes és izgalmas Leuvenben az egyetemi élet! Ez egy mini város, ahol szinte csak diákok élnek és minden infrastruktúra köréjük van szervezve! Szóval nagyon befogadva éreztem magam. Nagyon kedvesek és segítőkészek az emberek Leuvenben! Egy kis béke szigete ez a hely, főleg Brüsszelhez képest... Az egyetemen természetesen tanulni és teljesíteni kell: sok a beadandó, a csoportmunka, a kiselőadás. Amit a legizgalmasabbnak találtam az az volt, hogy mivel a KU Leuven igen internacionális egyetem és a világ minden tájáról jönnek ide diákok, ehhez mérten az oktatás is nagyon széleskörű kitekintést ad: számos cikket és olvasmányt adtak fel, ami Európán kívüli eseményeket, példákat dolgozott fel.

És igen, lettek barátaim! Nagyon élveztem új, idegen nemzetiségű emberekkel beszélgetni! Helyi barátaim is lettek, akik pedig sokat tudtak segíteni is a tájékozódásban, mind Belgiumban, mind az egyetemen!

A: Mi a legnagyobb tanulság számodra, amit az Erasmus alatt tanultál?

D: Erről egy igehely jut eszembe: Mt 17,7 "Keljetek fel, ne féljetek".

A: Hát ez valóban körbeírja mindazt, amit meséltél... Egy utolsó kitekintő kérdésem lenne: mit tanácsolnál egy Erasmuson gondolkodónak?

D: Menjenek, próbálják ki! Nagyon jó lehetőség. Megismersz egy új országot, más népet, más nyelvet és vele együtt egy gondolkodásmódot, ezen keresztül önmagadat is!

(Bittner Dóri és Zsembery Andris)

Egyéb Erasmussal kapcsolatos információ videók:

https://www.youtube.com/watch?v=H4N2JFvy9jg&authuser=0