Mit jelent számomra a nagyböjt?

Elérkezett a nagyböjt időszaka. Alábbi cikkünkben a Hittudományi Kar hallgatóit kértük meg, hogy pár sorban foglalják össze nekünk, mit jelent számukra ez a 40 nap, mennyire sikerül nekik elcsendesedni a nyüzsgő világban, és hogyan készülnek húsvét ünnepére, Jézus Krisztus feltámadására.

A böjtnek számos pozitív aspektusa van: erősíti az akaratot, növeli az állhatatosságot, méregteleníti a testet és a lelket, ellenállóbbá tesz a kísértésekkel szemben. Mégis, ami számomra ebben a nagyböjtben fontossá vált, az egy talán túlzottan is hétköznapinak hangzó, de annál mélyebb szempont: megtanulni mindig Krisztussal lenni. A böjtölés által eljutunk a határainkig. Ez lehetőséget nyújt számunkra, hogy rádöbbenjünk: Krisztus jelen van, amikor éhesek, türelmetlenek, kimerültek vagyunk. Ekkor is Belé kapaszkodhatunk! Ott van a szomorúságban, minden emberi nyomorúságunkban is!
A nagyböjti pusztai vándorlás a gyökértelenség, hontalanság állapotát jeleníti meg: elhagytuk Egyiptomot, de még nem érkeztünk el az Ígéret földjére. Mindez remek alkalom arra, hogy Istenbe gyökörezzünk egyre mélyebben!
A keresztény böjt sosem lehet öncélú: csakis a Vőlegényre való tekintettel van értelme, így valójában egy mélyebb boldogság eszközévé válhat. Felajánlásaink révén a földi élvezetek helyett az Isteni örömnek készítünk helyet szívünkben. "Nem mondhatod azt: böjtölök, ha böjtödben nem találsz örömet" - írja Emilianos Simonopetritul Archimandrita.
Lelkünkkel tapadjunk Istenhez, hagyatkozzunk Rá minden élethelyzetben, hiszen Ő mindig megtart bennünket!

"Lelkem tehozzád tapad és jobbod erősen tart engem" (Zsolt 63).
Áldott, mennyei örömökben gazdag nagyböjtöt kívánok!

(Szita Balázs)

Nagyböjt, a húsvétot megelőző bűnbánati időszak. Ilyenkor lelkünket igyekszünk a bűn szennyétől megtisztítani, egyre inkább Istenre figyelni, és minél jobban az ő kötelékében élni. A böjtnek több formája lehet, de ez csak akkor ér valamit, ha azzal a szándékkal tesszük, hogy minél közelebb kerüljünk Istenhez. Minden más csak magamutogatás, önáltatás vagy fogyókúra. Számomra a böjtnek két formája van: a lelki böjtölés, miszerint minél többet imádkozom egy nap. Erre legjobb eszköz a keresztúti ájtatosság és a rózsafüzér, hiszen Mária volt az, aki Jézust elkísérte a Golgotára, így vezet el minket is Szent Fiához. Mindig más szándékra, de legfőképpen engesztelésért kell imádkozni a magunk és a világban elkövetett bűnök miatt. A böjt másik formája a testi böjtölés, amikor elengedjük vétkes szokásainkat, nem járunk böjtben mulatozni, és a pénteki szigorú böjtöt megtartjuk, vagy pedig az irgalmasság cselekedeteit gyakoroljuk embertársainkkal. Készüljünk fel méltóképpen húsvét szent ünnepére, hogy majd hívő lélekkel zenghessük: Krisztus feltámadt, alleluja!

(Bősze Kolozs)

A nagyböjt, más szóval szent 40 nap. Mitől lesz ez szent idő? Attól, hogy többször fordulunk a Jóisten felé, több időt fordítunk rá minden nap, ezáltal gyakorlatilag megszenteljük a napunkat. Számomra a nagyböjt a remény ideje. Ahogy Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében írja: "a remény nem csal meg". Itt a keresztény reményről van szó. A keresztény remény biztos remény. De hogyan lehet egy remény biztos? Hát a remény nem az, hogy lehet is, meg nem is? Ez egy igazán igazolt remény, mely akkor teljesedik be, amikor a halottak közül feltámaszt minket Jézus. Én ezzel a reménnyel élem meg ezt a szent időt, hogy Jézus nem hagy magunkra a reménytelenségben, hanem velünk van. Még ha néha azt érezzük, hogy alszik, mint abban a bizonyos hajóban az apostolok társaságában. De ott van, és nincs mitől félnünk. Szeretettel buzdítok mindenkit, hogy ebben a nagyböjtben különösen is imádkozzunk buzgón, csendben, a magunk kis imasarkában, hogy megtisztulva, újult erővel vegyük fel keresztjeinket, és cipeljük az üdvösségre vezető úton!

(Ferenczi Nándi)

A keresztény szerzetesség születésekor Egyiptom környékéről sokan kivonultak a pusztába, hogy remete életet éljenek. Ennek az életformának a lényege, hogy az ember Istenhez a lehető legközelebb jusson, a lehető legkevesebb közvetítő eszköz nélkül. Pontosan az eszköznélküliség válik az Istennel való személyes találkozás eszközévé. A böjti időszak számomra valami hasonlót jelent. Kivonulok lelkem pusztájába, és egyfajta lelki remeteségre törekszem. Minél kevesebb hatás érjen a világ zajából ebben az időszakban, és az életem is egyszerűsödjék: étkezésben, kikapcsolódásban, emberi kapcsolataimban. A puszta mindig az Istennel való találkozás színhelye, ezért próbálom meg ezt az időszakot itt tölteni, lelkem remeteségében.

(Vörös Matyi)

Számomra a nagyböjt minden évben egy-egy mérföldkövet jelent a hitemben. Az az időszak, amikor leginkább a Jóisten felé tudok fordulni. A böjt nekem nem csupán arról szól, hogy megvonom magamtól a földi javakat, hanem sokkal inkább arról, hogy több helyet adok fontosabb dolgoknak az életemben. Ebből kifolyólag elsősorban lélekben készülök erre az időszakra. Igyekszem nyitott szívvel fordulni Isten felé, hogy teljesen be tudjam fogadni szeretetét. Igyekszem ez idő alatt a lelkem mélyére tekinteni, s minél jobban megélni az Istenkapcsolatomat, amely napról napra váratlan csodákat rejt magában. Korábbi tapasztalatok alapján sokszor nehéz ellenállni a kísértéseknek, de ezekben a helyzetekben mutatkozik meg számomra leginkább, hogy van Valaki, aki mindig velem van.

(Csóka Dóri)