Valentin nap - egy kicsit másképp...

"Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát. Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti." (Préd 4,9)

Ahogy közeledik február 14-e, az üzletek kirakata átváltozik rózsaszínné, és hirtelen minden a legromantikusabb szállás, étterem és ajándék lesz. Egy újabb ünnep, ami napjainkra marketingfogássá vált, egy újabb lehetőség, hogy anyagias világunk vásárlásra csábítsa az embereket. De közelítsük meg kicsit másképp, hogy február 14-e miről is szól, és ismerjük meg közelebbről Szent Bálint vértanú történetét.

Szent Bálint, másnéven Szent Valentin története homályos, nem rendelkezünk biztos történelmi forrásokkal. Ráadásul három Bálintot (római pap, terni és passaui püspök) is ismerünk, akit vértanúsága miatt tisztelünk. A három vértanúban közös, hogy mindegyik nevéhez betegek gyógyulását köthetjük, így az akkori időben inkább a betegségek ellen kérték a segítségét, és kevésbé a szerelem megtalálása miatt.

Akkor mégis hogyan történt, hogy Szent Bálint neve összekapcsolódott a szerelemmel és a romantikával?

Szentünk ünnepe február 14-én van, ami a farsangi időszak és a tavaszvárás időszakára esik. A nappalok egyre hosszabbak, kinyílik a hóvirág, a madarak is hangosabban énekelnek. Ez az az időszak, amikor a nap a remény sugarait árasztja. Sok mindenkiben felébred a szerelem érzése, tehát nem véletlen, hogy Szent Bálint napja lett kiválasztva ezen érzés megünneplésére. Továbbá egy régi római pogány hagyomány is köthető február hónapjához, amikor a rómaiak a termékenység istenét ünnepelték. Minden egybevág! Egy idő után Szent Bálint nevéhez különböző romantikus legendákat kezdtek fűzni, miszerint titokban szerelmespárokat adott össze. A leghíresebb történet egy pogány ifjú és egy keresztény lány egybekeléséről szól. Valamint a Megbékélés Rózsája is az ő nevéhez köthető, amivel egy pár nézeteltérését oldotta meg.

Összességében Szent Bálint és a szerelem valós kapcsolata gyenge és bizonytalan. Azonban egy új hagyomány alakult ki belőle, amit már nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen…

…elárasztja az egész világot.

Egyesek teljesen elfogadva élvezik a nap boldog pillanatait, mások morogva vészelik át és elcsépeltnek gondolják. Ezáltal megosztó ünneppé, hagyománnyá vált, ami megmozgatja az emberek gondolatait a szerelemmel kapcsolatban.

Ha már hagyományokról és új szokásokról beszélünk, meg kell említenem egy több mint két évtizede indult kezdeményezést, a Házasság Hetét. Hiszen az Angliából induló és napjainkban már 21 egy országban (köztük 2008 óta Magyarország is) ünneplő programsorozatot minden évben a Valentin nap hetén rendezik meg. A keresztény egyházak és civil szervezetek különböző programokkal, előadásokkal kívánják felhívni a figyelmet a házasság és a család fontosságára. Ezekben a hetekben mindig hiteles párok, szakemberek beszélnek a tiszta, igaz szerelem szépségeiről és nehézségeiről egyaránt.

De mit is jelent számomra a szerelem? És hogyan fedezhetjük fel a Bibliában?

Felfedezni a Bibliában? Igen. A szerelem rengeteg módon van jelen a Szentírásban, amit alapul vehetünk. Talán mindenki számára ismert az ószövetségi Énekek éneke, ami a szerelem legegyértelműbb megnyilvánulása, amely egy szerelmespár kapcsolatát bemutatja. (Természetesen a könyvről többféle értelmezést ismerünk.) Továbbá számos szerelmi kapcsolatról, házasságról, kitartásról olvashatunk a Bibliában. János első levelében ezt írja: "Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet." Úgy gondolom, hogy ebben a mondatban nyilvánul meg a Valentin-nap és a Biblia felfogásának ellentéte. A Szentírás egy másik oldalról közelíti meg a szerelmet kihagyva az anyagi szükségleteket és csábításokat. Istent helyezi a középpontba. A szerelemben, majd a későbbiekben a házasságban Istennek kell megjelennie. Isten saját képmására teremtett minket, így nekünk Isten lényét kell tükröznünk. Milyen az isteni szeretet? Elfogadó, odaadó, független a hangulattól, a viszontszeretetről, és nem "én", hanem "te" központú.

"Csalárdabb az emberi szív mindennél…" (Jer 17,9) Szerintem a szerelem sokszor kusza, kibogozhatatlan és érthetetlen. Sokszor elvakít és önzővé tesz. Sokszor felemel, majd eldob. A szerelem egy nagy, küzdelmes csata, amit érdemes megvívni, hiszen annyi példa láttán, az egyik legszebb érzés az ember élete során.

Czupor Anna

Végezetül a szerelem egy elfogadott érzés a kereszténység számára, íme néhány idézet a Bibliából, ami igazolja ezt:

"Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket,
hogyha rátaláltok az én szerelmemre…
Mit mondjatok neki?
Hogy a szerelembe belebetegedtem."
(Énekek éneke 5,8)

"Tegyél a szívedre pecsétnek,
mint valami pecsétet a karodra!
Mert mint a halál, olyan erős a szerelem,
olyan a szenvedély, mint az alvilág."
(Énekek éneke 8,6)

"Jákob szerette Ráchelt, azért így szólt: "Hét évig szolgálok neked fiatalabb lányodért, Ráhelért." Lábán ezt válaszolta: "Jobb, ha neked adom, mint idegen férfinak, maradj hát nálam." Jákob hét évig szolgált Ráchelért, de olyannak tűnt szemében, mint egy nap, annyira szerette." (Teremtés 29,18-20)

"Csalárdabb az emberi szív mindennél…"
(Jer 17,9)

"Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet."
(1János 4,8)

"Jobban járnak, akik ketten vannak, min a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát. Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené! Meg aztán: ha ketten együtt hálnak, egymást melengetik; de hogy melegedne föl, aki egymaga van?" (Prédikátorok 4,9-11)

"Nagy gonddal őrizd a szívedet
mert hiszen belőle indul ki az élet."
(Péld 4,23)

"Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva. Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól." (Máté 18,18-19)

"De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét." (Márk 10,6-9)